Kész! :D

Kész van az utolsó fejezet is a Novella 2. részéből :) Ennek örömére változtatok egy kis dizájnt, mert most na :D Természetesen meg mutatom nektek a 9. fejezetet (igen ez is 9 fejezetből áll, de ez most már 10 oldal összesen, nem 9 :DD) A helyes írási, és logikai hibákat nézzétek el nekem, bár nem baj ha felvonjátok rá a figyelmemet :) ez után, kábé egy hét múlva, felrakom egybe a storyt, hogy felfrissüljön az emlékezetetek, és jobban összeálljon a kép.

Nah de nem is húzom tovább az időt :DD jó szórakozást ^^

9. Fejezet

Nem tudtam, hogy hirtelen mit csináljak. Azt kívántam Boe bárcsak ott lenne mellettem, hogy segítsen, de amint ezt kimondtam magamban elkapott a félelem. Ha Boe most tényleg itt lenne, biztos megint bántana, amiért Jack keresésére indultam. A fájdalmak egyre nagyobbak lettek. Már-már vágyakoztam Boe segítségéért, és meg is kaptam. Ott termett előttem, mint valami őrangyal. Letekintett rám, és rögtön hívta a mentőket s közben leguggolt hozzám és nyugtatott.

-              Ez csak egy kisebb görcs, nem lesz semmi bajod. – mondta és egy szempillantás alatt meg is érkeztek a mentősök.

Bevittek a szülészeti osztályra. Pár óra várakozás után, behívtak, hogy csináljanak egy emert. nagy megdöbbenésünkre, a fiú magzat jóval nagyobb lett, mint amekkora délelőtt volt. Egy napra bent tartottak, hogy megfigyeljék a magzatok növekedését. Azt, hittem, hogy egyedül fogom tölteni az éjszakát, de Boe egy percre sem mozdult el mellőlem. Kezdtem úgy érezni, hogy ha ő velem van, akkor a világ is szebb. De a babák gondolata elborzasztott ettől.

-              Hogy érzed magad? – tette fel a kérdést Boe.

-              Jól, köszönöm. – feleltem és meg fogta a kezem.

-              Nyugalom, nem lesz semmi bajuk a kicsiknek. Ígérem! – mondta majd megsimogatta az arcomat.

-              Beléd fogok szeretni. – mondtam, miközben a szemébe néztem.

-              Már belém szerettél, csak nem akarod ezt elhinni, mert félsz, hogy újra elesel, és azt hiszed, hogy gyenge vagy ahhoz, hogy megint talpra állj. Pedig erről szó sincs. Én tudom, hogy erős vagy. – lágyan megfogta az állam. – Végére kimondom azt, ami már hónapok óta nyomja a szívem. – számat közelebb húzta a szájához. – Szeretlek! – majd megcsókolt.

Ez egy örökké valóságig tartott álom volt. Nem tudom miért, de a szívem azt súgta, hogy: végre kimondtad! Küszködtem, hogy ne sírjam el magam, de egyszerűen olyan felemelő érzés volt, amit mondott. Boe szemében nem láttam hazudságot. Tényleg, komolyan gondolta azt, amit suttogott ajkain. Tényleg szeret engem! Jesszusom, teljesen belebolondultam ebbe a tudatba. Istenem, add, hogy ez az érzés örökké tartson! Ám, a félelmem, ahelyett, hogy csillapodott volna, egyre inkább növekedett. Folyton csak az a kérdés járt eszembe, hogy mi van, ha még sem szeret, ha még a szeme is hazudik. Próbáltam nem törődni ezzel az érzéssel, de végleg, még sem tudtam kiverni ezt a fejemből. Ha visszaemlékszem a múltra, és azokra a tetteire, amikkel bántott engem, nem tudom elhinni, hogy tényleg szeret, sőt, inkább az motoszkál a fejemben, hogy talán ez is egy csapda. De akkor, miért ölel még mindig?

Eltelt pár hónap. Már a 9. hónapban voltam, amikor Audrey annyi idő után felhívott. Felvettem:

-              Igen?

-              Ne bízz meg Boe-ban! – ordította a telefonba.

-              Mi? Tessék?

-              Foglyul ejtette Jack-et! Menj vissza a házához!

-              Mi van? De minek?

-              Csak tedd, amit mondok! De úgy, hogy Boe ne… - itt megszakadt a vonal.

Egy percet sem tétováztam. Úgy ahogy voltam elindultam az erdőbe. Néhány óra alatt meg is érkeztem a házhoz. Az ajtaja deszkákkal le volt szegezve, mintha már évek óta üresen állna. A pincének a külsőbejáratánál találtam egy baltát azzal akartam kinyitni az ajtót, de amikor megemeltem, hirtelen az a gondolat árasztott el, hogy minek csinálom ezt? Hiszen meg csalt! Lehet nem is lenne itt senki. Arra gondoltam, ha Boe foglyul ejtette, akkor csak is olyan helyre vitte volna, amit csak ő ismer. De mi lehet az a hely? A balta kiesett a kezemből, és mintha a lábaim önálló életre keltek volna, a sziklához futottam, ami Jack búvó helye volt. Talán az a lány és Boe összedolgoztak, és ha igen, akkor gondolom a lány oda vitette Jack-et. Hamar oda értem, de a fájások nagyobbak lettek. Igaz egy percet sem álltam meg pihenni, hiszen a szerelmemről és a becsületéről van szó. Nem akarom elhinni, hogy Boe képes lenne ilyesmire. A szikla előtt egy homokból készült lépcső vezetett le a föld alá. Nem mertem le menni, ezért inkább leüvöltöttem:

-              Boe! Jack! Hahó! Valaki?! – de semmi válasz nem volt, csak sistergés hallaszott, ami egyre hangosabb, és hangosabb lett, majd a lejáróból egy fiú repült ki.

Oda akartam menni, megnézni, hogy ki az, de amikor felállt nagy megdöbbenésemre Jack-et láttam magam előtt. Boe is előtermett az alagútból. A két fiú egymás előtt álltak vérben áztatva, és fegyvert fogtak egymásra.

-              Tönkre tetted szegény lány életét! – kiáltotta Jack.

-              Nem! Én csak megmentettem a magad fajtától, te patkány! Meg dugod, aztán elhagyod egy másik csajért? – fakadt ki Boe, szerintem jogosan.

-              Milyen másik csaj?! Te küldted, hogy megerőszakoljon te szemétláda! – nem hittem a fülemnek, mikor Jack ezt mondta. – Csak azért, hogy ő örökre csak a tied lehessen, képes voltál oda küldeni az exemet, hogy lefeküdjön velem! – számat eltakartam kezemmel, és zokogni kezdtem. – mondd meg nem így volt?! – válaszra kényszerítette Boe-t.

A másik fél lehajtott fejjel halkan azt válaszolta:

-              Igen.  – felemelte fejét. – De nem azért tettem, hogy elvegyem tőled!

-              Akkor mégis miért tetted?! – kérdezte Jack.

-              Azért, mert miközben azt figyeltem, ahogy kétségbe esetten vár rád, megsajnáltam és arra jutottam, hogy jobbat érdemel nálad, és amikor már el akartam menni érte, te kis mitugrász ott termettél és kihoztad onnan! Aztán képzeld, amikor velem volt Novi, terhes lett tőlem, és ez alatt a 9 hónap alatt beleszerettem, és ő is belém! Úgy, hogy ő már soha nem lehet a tiéd! – ordította Boe és erre Jack, kardjával neki futott Boe-nak.

Boe is elkezdett futni Jack-kel szemben, de ő csupán a kezét tartotta maga elé, úgy, ahogy a másik a kardját. Nem mertem oda nézni. Eltakartam a szemem, aztán két loccsanást hallottam. Odakaptam a fejem, és a két fiú térdre esett. Boe, keze átszúródott Jack mellkasán, és szívét a kezében tartotta, Jack meg a kardját szúrta át Boe testén, és a hegyén ott díszelgett a másik fél szíve, és mind a kettő kihűlni látszott. Boe még utoljára visszatekintett rám, majd azt mondta: Szeretlek! Egymás mellé borultak. Összeestem a belül maró fájdalomtól, hogy mind a két ember, akit egykor valaha szerettem és gyűlöltem egyszerre, egymás keze érintésétől haltak meg. Nem tudtam mit csináljak. Ott térdeltem, fogtam a nagy hasamat, és nyugtattam magam, hogy nem lesz semmi baj. Vagy talán nem is magamat, hanem inkább, a gyerekeket.

Egyszer csak azt éreztem, hogy elfojt a magzatvíz. Rögtön hívtam magamnak egy mentőt, hogy korai szülés várható. Miután kijött a mentő, és beértünk a kórházba, azonnal a szülő szobába vittek. Nem bírtam ki azt a kínt, amit akkor éreztem. Mindig szóltak, hogy mikor nyomjak, és ez egyszerű is lett volna, ha a nagyobbik gyerek bele nem kapaszkodott volna a hasfalamba. Olyan erősen fogtam, hogy azt hittem letépi. De aztán, mikor megadta magát, és végre kijött belőlem, az orvos elvágta a köldökzsinórt, és máris oda adta az egyik nővérnek, hogy mossa meg a gyereket. Aztán, a kislány születése, már könnyebb volt. Mintha egy rendes kisbabát szültem volna. Az orvos azt a köldökzsinórt is elvágta, és azt is elvitette megmosdani. Szerencsére, mind a ketten épségben megszülettek. Oda adták őket nekem. Annyira szépek voltak. El se tudtam hinni, hogy ők Boe és az én gyerekeim. Azt kívántam, bár csak láthatná őket az apjuk. Bár aztán ki tudja, lehet, hogy lentről minket figyel.

A kislány neve Roxan lett, úgy ahogy az apjával megbeszéltem, azon a meseszép vacsorán, és a kisfiú, meg az apja után a Boe nevet kapta volna, De inkább Boe Junior, vagyis BJ lett a neve. Már csak azon kell aggódnom, hogy a kisfiú, nem e lesz olyan, mint az apja: vérszomjas dög.

Nagyon szépen köszönöm mindenkinek, hogy elolvasta, remélem tetszett nektek :)