Novella 2: 8. fejezet

8. Fejezet

 - Én… én… - zokogtam. – Én ezt egyáltalán nem akartam!

 - Tudom, drágám. Hidd el… - kezdte, miközben leguggolt hozzám.

 - Ne hívj „drágámnak”!! Nem vagyok sem a barátnőd, sem a feleséged! – ordítottam, becsukott szemmel.

 - De! – felállt. – amíg itt laksz, az vagy aminek én akarom, hogy legyél. Ha azt mondom, hogy a barátnőm vagy, akkor te a barátnőm vagy és kész!

 - Akkor elköltözöm! – vágtam rá.

 - És mégis hova? Nincs hová menned! Nincsenek se szüleid, se barátaid, és kétlem, hogy vissza akarnál menni Jack-hez, aki már rég halott! – döbbenten néztem rá.

Jack nem lehet halott! Amikor eljöttem onnan teljesen épp volt. Igaz az óta eltelt majdnem 3 hónap, de nem hiszem el, hogy 3 hónap alatt bármi is történt volna. Mérges voltam. Tudtam, hogy ha tényleg meghalt, akkor csakis Boe ölhette meg.

-       Te ölted meg. – mondtam nyugodt hangon a földet bámulva, mintha bele törődtem volna.

-       Nem! Aki megölhette az csakis egyedül te lehettél. Már csak azért is, mert te mentél el egy szó nélkül és te hagytad, hogy ezt tegye veled! Én csak befejeztem azt, amit elkezdtél. – neki estem Boe-nak.

A fürdőkád szélén lévő borotvával megvágtam az arcát és a bakancsommal hasba rúgtam. Ő kirepült az ajtóból és én futásnak eredtem. Felkaptam a kabátom és kirohantam a bejárati ajtón.

-       Én egy percet sem maradok itt! – kiabáltam.

Lefutottam a lépcsőn és amint kiértem a kapun Audrey keresésére indultam. Szükségem volt rá. Nem azért, hogy legyen hol laknom, hanem azért, mert amikor vele vagyok, nem érzem magam annyira magányosnak. Az utcán Boe elém termett és erősen megragadta a kezem.

-       Te nem mész sehová! – behunytam a szemem, és amikor kinyitottam Boe lakásán voltunk.

-       Eressz el! – próbáltam kiszabadulni. – Gyűlöllek! Hagyj békén! – mikor kimondtam ezeket a szavakat, a szorítás egyre gyengébb volt.

Ránéztem Boe-ra, ő meg elengedte a kezem. Bánatosan nézett könnyes szemembe. Kitéptem az ajtót és elfutottam.

Audrey-hoz menekültem. A város másik végén felhívtam, hogy megkérdezzem, pontosan hol is lakik. Mikor Audrey-hoz értem a nyakába borúltam.

-       Novi ne sírj. Minden rendben lesz. – nyugtatott.

-       Nem! Boe mindent elkövet azért, hogy teljesen tönkre tegyen! – sírni kezdtem és Audrey remegő hanggal a fülembe súgta:

-       Kérlek, bocsájts meg. – ekkor ő elengedett, megfogta a kezem és Boe kezébe csúsztatta.

Annak a démonnak igaza volt. Nincs senkim. Barátnőmre akartam nézni, de elásta magát a szememben. Nem bírtam rá nézni. Undorítónak találtam azt, amit tett. Haza értünk. Igen! Az a pokoli hely most már az otthonom, még ha a ház urát gyűlölöm is.

Eltelt pár nap, majd pár hét és pár hónap, de sajnos az a gyerek egyre csak növekedet. Viszont ez idő alatt, Boe a jó irányba terelte magát. Minden hónapban ajándékot vett nekem. Kábé 5 hónapos lehetek. Egyik nap elmentünk röntgenre. Az orvos megvizsgált és valami nagyon furcsát hallott. Mintha hirtelen lett volna még egy gyerek.

-       Doktor úr, akkor ikreket szülök? – kérdeztem aggódva.

-       Igen, de ahogy látom kétpetéjű ikrek, vagyis egy lány, meg egy fiú.

-       És van okunk az aggodalomra? – kérdezte Boe.

-       Sajnos igen, mert miközben az egyik olyan állapotban van, mint egy normális 5 hónapos magzat, a másik olyan, mint ha ösz.-visz 2 hónapos lenne.

-       Jézusom. – kaptam a fejemhez. – Melyikőjük a kisebb?

-       A kislányuk van rosszabb állapotban. Teljesen úgy néz ki, mintha a fiúk elszívná a lányuktól, vagy a lányukból a táplálékot. – nem tudtam megszólalni.

Ledöbbentem.

Az orvos után Boe elvitt vacsorázni. Az étteremben, miközben vártuk a rendelésünket megbeszéltük ezt a dolgot.

-       Nyugodj meg drágám. Élni fognak mind a ketten. – megfogta a kezem.

-       De mi van, ha mégsem? Mi van, ha Roxan belehal a születésbe, vagy még csak meg sem éli azt?! – kifakadtam.

-       Roxan makkegészséges lesz.

-       Biztos?

-       Biztos. – mondta, majd kellemesen mosolygott. – Amúgy szép név a Roxan. Nekem tetszik.

-       Köszönöm. Reménykedtem benne, hogy nem lesz kifogásod a név ellen.

-       Hát, mint látod, nincs. – puszit nyomott az arcomra, én meg elpirultam.

Hazaértünk. Boe a fürdőszobába ment, én meg halkan kiosontam. Végre ez alatt a pár hónap alatt elhatároztam magamban, hogy megkeresem Jacket. Már félúton voltam, mikor fájdalmaim lettek.

Remélem tetszett nektek :)

Bajusz... O.o

Hali mindenkinek és megint elnézést a blog hanyagolása miatt, de elég sok sz*r dolog történt mostanság :// Hát mivel is kezdjem... kezdjük ott, hogy Mike dobott... leginkább azért ahogy viselkedtem vele. Én meg persze ezzel úgy voltam h nem fogok senki miatt sem megváltozni, szóval vége lett. De nem bánkódom, ez volt a döntése én nem fogok utána rohangálni..

Nah de térjünk át másik témára: az írás. Elkezdtem még egy novellát a "Novella" mellett, de az majd csak akkor fog bemutatásra kerülni, ha végeztem a második résszel. Meg írtam rengeteg ilyen kisebb novellát, de azokat is majd később rakom fel :D Amúgy egy másik bejegyzésben, kifogom rakni a többi fejezetet, ha még nem raktam fel azokat ><

A bandával találtunk egy havi bérletes próba termet, de én egy kicsit sokallom az árát. 25 ezer forintot fizetünk ki havonta egy s*gglyuknyi helyért, ami nincs szigetelve, kemény egy konnektor van, és még a fal is omladozik. Állítólag egy másik bandának is kellett az a terem, és ezért béreltük ki, pedig a többiek is húzták a szájukat, de mégis kibéreltük és ez nagyon gáz. Mondta nekik, hogy máshol van egy olcsóbb terem, de majd azt is csak akkor fogjuk bérelni, ha lesz pénzünk., mert én például úgy tervezem, hogy amint betöltöttem a 16. élet évemet, rögtön megyek és keresek egy diák munkát és abból fizetném ki a részemet a próbaterem bérléséből. Tehát ez még messze lesz.

Nah hozom a novellát :DD sziasztok ^^