Balaton 3. nap ^^

A keddi nap nagyon kimerítő volt, de aztán a végén mégis nyugis volt.

Reggel korán kellett kelnünk, hogy lérjk a 10.19-es vonatot, ami felvisz engem  meg nővéremet pestre. Flkeltünk megreggeliztünk, összeráztuk magunkat, aztán már mentünk is a vonatállomásra. A vonatjegyünk a 2. osztályra szólt, de ott ahova leültünk nem volt ablak. Nagyapám bekiabált, hogy hátrébb van egy ablakos ülőhely. Hátra mentünk és az 1. osztályon kötöttünk ki. Ott leültünk, de aztán később ott is kezdtek sokan lenni, szóval méghtrébb mentünk, ahol a biciklitárolóban találtuk magunkat. Jött is a kaller, aki aztán miután kezelte a jegyünket megengedte, hogy a személyzeti kabinba utazzunk.

Mikor leszálltunk a vonatrol, rögtön mentünk a villamosra, mert fogorvoshoz kellett menni. A fogdokinál volt egy kis gubanc, mert, hogy nem vittem el a bizonylatott, hogy befizettük a pénzt, az éjszakai ogszabályzórol >.< de nem baj mert attól még a lenyomatott megcsinálták és megdumáltam édesanyámmal, hogy holnap beviszi azt. Na mindegy, fogdoki után, elmentünk nővéremmel móriczra, mert ott van egy isteni gyros-os. Nővéremnek annyira izlet, hogy először is leette magát, aztán amikor vett magának mégegyett és azzal is leett magát xdd, aztán amikor mentünk vissza és vettünk vízett, akkor meg leitta magát, de akkor mondta is, hogy legalább az egyik foltra csöppent volna, de neeeem xdddddd. Ja meg kitaláltuk, hogy menjünk el fagyizni. Na ott volt egy fagyió elég közel, de amikor bementünk, konkrétan 200 Ft volt egy gombóc ._. mondom: WTF?! azt még szar is volt a fagyi ><.... 800Ft-ot hagytunk ott és mit kaptunk? 2-2 gombóc szart ._. na mindegy... visszamentünk Balatonboglárra és nagyszülők mivel vártak minket? Na mivel? :D 1-1 doboz citromos sörrel *-*

Beszálltunk a kocsiba és egyenesen mentünk is egy pizzázóba, mert már rohdt éhesek voltunk >.< (ez volt egy olyan háromnegyed 6kor?) Ott rendeltem is magamnak egy nem tom már mi a neve pizzát xdd annyit tudok, hogy sok paradicsom és még több sajt volt rajta :D a kedvencem *---* Sajna nem bírtam megenni, mert szarul votam a melegtől >< de nem volt gáz mert legalább tudtam belőle enni :DD

Este nővéremmel bementünk a Balatonba a ciromos sörünkkel és jó sokat röhögtünk ^^ főleg a két srácon akik kajak elgondolkoztak azon, hogy megigyák-e azt amit mi a napozó stégen hagytunk xddd ( a Balaton vízét töltöttük bele :P )

Na de ennyi mára ^^ majd otthonról jelentkezem :D pás ^^

Balaton 1-2. nap ^^

Fúúúú gyerekek nagy meglepetés volt a számomra, hogy a Balaton csak bokáig ér >< oké ha beljebb megyünk akkor mélyül meg minden de akkor is kicsit vicces :D

1. nap:
Nagyon sokat fürödtünk és nagyon jól éreztük magunkat, ettünk finom szendvicseket meg minden. Unoka öcsém kitalálta, hogy menjünk fel a gömb alakú kilátóba. Elindultunk, és amikor a sínekhez értünk nagyapám megkérdezte tőle, hogy tényleg fel akar oda menni, mert nagyon messze van. Mondta, hogy igen. Tényleg rohadt messze volt...x.x mondtuk is nővéremmel h b*zd meg Dodo >< Na mind1. felszenvedtük magunkat a lépcsőkön, aztán a gömbben én kijelentettem, hogy ez nagyon para mert ringott jobbra balra o.o szóval lementünk, aztán visszamentünk a házba ahol lakunk most. Nagyon szép csak ami bibi: kicsi konyha, kicsi fürdő, kicsi szoba, kicsi mellékszoba, de bezzeg a nappali az nagy. Na jó.. az is kicsi de nekem oly tök mind1, mert én sátorban alszom nővéremmel.

2. nap:
Ma is rohadt sokat fürödtünk, de papa vett finom péksütit: kakaós csiga, lekváros bukta és virslis croissant *O* kaja után fürödtünk megint a Balatonba aztán miután megszáradtunk elmentünk egy közeli étterembe :D nagyon finom volt az elő- és a főétel: előétel: mozzarellatál pirítóssal és paradicsommal,  főétel: rántott gomba fej rizzsel és tartármártással. A mozzarellatál k*rva finom volt, de a tartármártás már annyira nem :s De viszont az poén volt, hogy a rizs ilyen virág formájú kupacban volt ^^ Aztán este majd még elmegyünk este megnézni a tűzijátékot szóval:

Boldog Augusztus 20-át :D ^^<3

           

Nyugalom^^

Hali mindenkinek!
Végre egy kis nyugotság van. Most már nincs féltékenységi rohamom de azért még tudnék embert ölni ^^...csak vicc :D... vagy nem ._.
Na mindegy, az a lényeg, hogy 19én go Balaton *O* végre 7év után egy nyár ahol el is megyünk valahova, szóval  amit írtam eddig a novellába azt most ide leírom nektek.. Na jó,bemásolom.. :D

Novella 2

A játék folytatódik

1. Fejezet

A gumiszobában volt egy kisablak. Szinte már a plafonon volt. Rozsdás rácsok díszítették. Mikor nem az ajtót bámultam, próbáltam ki-kinézegetni, de túl magasan volt. Normális embereket akartam látni. Olyanokat, mint én... de sajnos már én sem számítottam normálisnak.

4 hónap után, mivel látták, hogy már nem vagyok közveszélyes, levették rólam a kényszerzubbonyt, és kiengedtek a többi "elmebeteg" társam közé. Még így is folyton egyedül éreztem magam.

Már több mint, egy éve vagyok itt. Nem tudtam senkiről semmit, se a világról, se a szeretteimről. Egy nap, kaptam egy levelet: anyám meghalt. Öngyilkos lett. Fél éve kaphattam azt a levelet, de nem mozgatott meg bennem semmit. Üres voltam... és még máig is üres vagyok.

Az ajtóm előtt ültem, szokásomhoz híven. A földet bámultam, mélyen elmerülve a múltamban. Kinyílt az ajtó, majd rögtön be is zárult. Lihegést hallottam. Nem mertem felnézni, de úgy éreztem, hogy fel kell tekintenem. Elkezdtem sírni. Megijedtem, hogy hátha nem-e Boe az.

 - Novi. - megszólított egy ismerős hang.

Leguggolt hozzám és felemelte fejemet.

 - Novi, én vagyok az. - súgta Jack, magához szorított és fülemhez hajolt - Kiviszlek innen. - mondta, majd a kezembe adott néhány ruhát. - Ezeket vedd fel, de gyorsan! - engedelmeskedtem neki.

Mikor felöltöztem, Ő odalépett hozzám, és felkötötte a hajamat, hogy ne lógjon a szemembe. Megfogta a kezem, majd azt mondta:

 - Menjünk - mosolygott.

Kimentünk az ajtón halkan, majd bezártuk. Elindultunk a főbejárat felé. Amikor a portához értünk kedvesen odahajtottam a fejem és lágy mosollyal elköszöntem. Amint kiértünk, az elmegyógyintézet kerítésén, futásnak eredtünk. Sütött a nap és szemerkélt az eső. Nagyon boldognak éreztem magam. Egy óriási félvállas sárga felső volt rajtam, alatta egy fehér trikó és egy kicsi farmer sort. Kék-fehér csíkos topánkában futottam. Jackan egy sötétkék bermuda, egy fekete, mintás trikó és egy fehér tornacipő volt. Futottunk, ahogy csak bírtunk. Már vagy ötsaroknyira voltunk attól a rémálomtól. Megálltunk egy parkban, egy kisebb fűzfa alatt. Lihegve egymásra néztünk, én meg elnevettem magam.

 - Gyönyörű a mosolyod. - mondta Jack és elmosolyodott.

 - El se hiszem, hogy végre kint vagyok. - ráztam a fejem mosolyogva.

Jack tengerkék szemébe néztem, nyaka köré kulcsoltam karjaimat, majd megcsókoltam. Megfogta a derekamat, én meg a csók után a fülébe súgtam:

 - Szeretlek!

2. Fejezet

Jack elbújtatott nála egy kicsi házikóban, az Isten háta mögött valahol. Sokat beszélgettünk, hogy például mi történt vele az elmúlt egy évben. Mesélte, hogy végre leérettségizet, és már munkahelye is van. Ilyen otthonvégzős munka. Ennek nagyon örültem, de egy kérdés már nagyon szúrta az oldalam.

 - Miért nem jöttél be hozzám? - tettem fel végül.

Ő csak értetlenül nézett rám, majd lehajtott fejjel nagyot sóhajtott és válaszolt.

 - Mert mérges voltam és csökönyös.

 - Miért voltál mérges? Azért, amit mondtam? - aggódó tekintettel meredtem rá.

Visszaemelte fejét, majd mosolyogva így szólt:

 - Szerelmes voltam. - pirulva egymás szemébe néztünk.

Újra meg akartam csókolni, de egyszer csak dörömbölni kezdtek az ajtón.

 - Rendőrség! Nyissák ki az ajtót!

Én rémülten Jackre meredtem, aki megfogta a vállam, majd suttogni kezdett.

 - Menjünk le a pincébe, gyere! – leszaladtunk oda és egy pokrócot rántott a fejünk fölé.

Még ezelőtt becsukta a pince ajtót, ami egy fal mögé volt elrejtve. A rendőrök félóra múlva elmentek.

A pokróc alatt néha-néha felnevettünk. Pár perc múlva Jack megcsókolt. Hosszas csók volt. Már le akarta vetetni ruháimat.

-          Ne! Kérlek, ne csináld. – toltam el magamtól.

-          Miért? – kérdezte értetlenül.

-          Hát… nincsenek szép emlékeim róla.

-          Mi? Mi történt? – aggódóan tekintet rám.

Lehajtottam fejemet, majd ledobtam magunkról a pokrócot.

Felviharzottam a konyhába.

-          Novi, mond el mi történt, hogy nincsenek jó emlékeid? – futott utánam.

-          Nem akarok róla beszélni. – hátat fordítottam Jacknek és nekitámaszkodtam a pultnak.

Jack maga felé fordított majd megsimogatta orcámat.

-          Nekem elmondhatod. Nem fog változni semmi, maximum az, hogy jobban foglak szeretni, és jobban foglak óvni téged. Érted? – némán bólintottam, majd Ő közelebb hajolt. – Mi történt?

Szemem már könnyekben úszott, fejem lüktetett.

-          Tíz évesen apám… megerőszakolt. – elcsuklott a hangom, de folytattam. – Én meg önvédelemből megöltem. – ekkor tört el nálam a mécses.

Jack szorosan magához ölelt, majd a fülembe súgta:

-          Hat évvel ezelőtt megerőszakoltam egy lányt részegen és emiatt öt évet húztam le az egyik intézetben. – megrándultak az izmaim. – Amint kiengedtek, megfogadtam magamnak, hogy soha többé nem csinálok ilyet… és akkor mentettelek meg, azon a napon. – sírva tekintettem fel rá, és lágyan megcsókoltam.

A lágy csókból szenvedélyes, tüzes csók lett. Szerelmem feldobott a pultra és lábaim közé vetette magát. Hófehér combomat feljebb húzta, és halkan megszólalt:

-          Ki akarom törölni belőled a rosszat.

-          Nem tudom, hogy felkészültem-e már rá. – elengedte lábaimat, majd hátrébb lépett.

-          Értem. Nem akarom rád erőltetni. – elmosolyodott.

Percekig hallgattunk. Jack már épp menni készült mire én megszólaltam:

-          Édesanyám öngyilkos lett. – erre rögtön visszafordult. – Nem bírta megemészteni, hogy a lánya diliházba került.

-          Meg tudom érteni. – lehajtotta fejét. – Én sem bírnám elviselni, ha a saját vérem bezárva végzi.

Megértő szemmel néztem rá. Csak bámultuk egymást, majd az agyam végre felfogta, hogy egyedül maradtam. Ha nem lesz gyerekem, a családfám ki fog pusztulni. Ettől teljesen kétségbe estem. Nincs már családom! Elsírtam magam. Nem bírtam tovább magamban tartani ezt a kínt. Egyszer csak azon kaptam a fejem, hogy Jack megcsókolt. Én önkéntesen karjaimat nyaka köré kulcsoltam, Ő meg ölébe vett, és felvitt a hálószobába. Nem ellenkeztem. Azt akartam, hogy megtegye. Finoman letett az ágyra, majd csókolgatni kezdte puha nyakamat. Magával ragadott az érzés. Éreztem magamon Jack felsőtestét. Tökéletesen simultunk egymáshoz. Kis időzés múlva, belém hatolt. Gyönyörű volt maga a kép, ahogy csak kinyitom a szemem és máris bájos arcát látom. Megsimogattam. Egyre vadabb lett az érzés. A levegő, már szinte elolvadt a bennünk égő tűztől.

3. Fejezet

Egy vörös hajú lány, eltévedt a közeli erdőben. Valaki üldözte őt: egy bandita. A lány futott, ahogy csak a lába bírta, de a bandita elkapta és leszúrta. A lány a földre zuhant, majd szép lassan elvérzett. Az a mocskos bandita végig nézte, ahogy meghalt. Elkezdtet nevetni rajta, de azt nem látta, hogy a lány vére megmozdult. Kiemelkedett belőle valami, egy emberi valami. Az ember formájú vérszobor, bőrbe öltözött, és egy általam már ismert arcot vett magára: Boét. Még a lelke is beleköltözött. Ördögi vigyorral éledt újjá és mikor meglátta háta mögött a banditát, rögtön neki esett. Szétmarcangolta a mocskot, majd húsából és véréből erőt merített magának, majd felhördült:

-          Visszatértem, Novi!

Reggel csodálatosan ébredtem: Ő is ott volt. Mellkasán szenderedtem álomba, és ugyan ott ébredtem. Tudom, hogy varázslatos volt a tegnapi nap. Jack jót tett nekem: már nem is tudok visszaemlékezni arra, hogy mennyire fájt és, hogy milyen rossz volt az, amit apám tett velem. Mikor felkeltem, Ő még nagyban aludt. Mindig elbűvöl, mikor alszik és most már akkor is, amikor nem. Készítettem neki fincsi reggelit: nutellás palacsinta, eperrel. Amikor a palacsintázóban beszélgettünk még régen, akkor mondta, hogy ez a kedvence. Végre kikelt az ágyból, majd megette a reggelijét.

Kis idő múlva kopogást hallottunk az ajtónál. Én automatikusan lerohantam a pincébe, hátha a rendőrség az. Jack kinyitotta az ajtót, majd annyit hallottam:

-          Te?! – lepődött meg Jack.

-          Mi van, csak nem hiányoztam? – szólalt meg egy vékony női hang.

-          Hát, nem éppen. – majd ajtócsukódást hallottam.

Vajon ki ez a lány? Talán Jack egyik ex-e? Nem tudom, de fel akarok menni, megnézni magamnak. Fellépegettem a lépcsőn és csak egy kicsit nyitottam fel az ajtót, hogy ki tudjak kukucskálni. Egy nagyon gyönyörű nőt láttam: hosszú vörös haj, vékony test, dús keblek. Nagyon megirigyeltem. Úgy gondoltam, előjöhetek. Felmásztam a pincéből, majd krákogtam egyet.

-          Ó! – lepődött meg a nő. – Hát Ő kicsoda? – mutatott rám undorral az arcán.

-          Ő Novi, a szerelmem. – majd Jack magához húzott.

-          Jaj, te mostantól, ilyen deszkákkal jársz? Emlékszem, mennyire oda voltál értem, de aztán mindennek vége lesz egyszer. – hajtotta le a fejét, mosollyal az arcán.

-          Mi történt? – kérdeztem reménykedve, hogy Jack vetett véget a kapcsolatuknak.

-          Hát, erről csak annyit, hogy vannak Jacknél nagyobb kutyák. – rám kacsintott.

Ezzel egyértelműen arra célzott, hogy neki nem volt elég Jack férfiassága. Amint kiejtette ezt a mondatott a száján, undorodni kezdtem attól a nőtől. Nem tudom elképzelni, hogy egy ilyen dolog miatt képes szakítani valakivel. Próbáltam nem törődni vele.

-          Amúgy, azért jöttem, hogy pár napig meghúzzam itt magam, persze ha ez nem okoz nektek gondot.

-          Nem, maradj csak! – vágtam rá hirtelen. – De a nevedet azért elárulod?

-          A nevem Kate. – nem tudtam megszólalni, csak biccentettem egyet.

-          Rendben. – mondtam, majd elvonultam a fürdőszobába.

Megmosakodtam, megfésülködtem, rendbe tettem magam. Kate nagyon Jack nyakán lógott, mintha újra akarná kezdeni vele. De én azt nem fogom hagyni!

Megkértem Jacket, hogy délután menjünk el sétálni. Ő rögtön bele is egyezzet.

Amint elhagytuk a házat Jack felsóhalytott:

-          Örülök, hogy eljöttünk. Nem tudom, hogy mi tetszet meg nekem ebben a nőben régen.

-          Hát én sem tudom, de szeretném, hogy ha elmenne.

-          Tudom, de ő ragaszkodik ahhoz, hogy maradjon, ha már te rábólintottál. – mondta majd szorosan megfogta a kezem.

-          Bocsáss meg. Én nem akartam igent mondani csak…

-          Csak téged arra tanítottak, hogy mindig udvarias legyél mindenkivel, igaz? – mosolygott.

-          Nem. Leblokkoltam. – tekintetemet a földremeresztettem.

Jack arcomat magafelé fordította.

-          Bármit is tegyen, nem fog közénk állni. Én csak téged szeretlek és nekem csak te kellesz! – mondta majd megcsókolt.

A csók után feltettem neki egy kérdést:

-          Amúgy mi történt köztetek?

-          Még amikor a bandám volt akkor jártunk és konkrétan azért szakított velem, mert nem mondtam el neki, hogy amikor nyugalomra vágyok, akkor hova megyek.

-          De akkor nekem se mondod el? Vagy már nem jársz oda?

-          Ó dehogy nem! – nevetett. – amikor te eltüntél én ott voltam minden áldott nap, hogy megtudjam mit kell tennem… és akkor kaptam a választ, hogy akarlak téged és, hogy meg kell keresnelek. Egy idő után rád is találtam, nem?

-          De. – elpirúltam. – és hol van ez a hely?

-          Az erdőn túl, van egy part. Ott egy színes üveg szikla vagy minek nevezzem és ott.

-          Értem. Pontosan, miért is különleges neked ez a hely?

-          Ott születtem.

4. Fejezet

Másnap reggel, korán felkeltem, hogy el tudjak menni a piacra, venni pár friss húst, és zöldséget. Kicsit elhúzódott a vásárlás, de délre hazaértem.

-          Bocsánat, hogy még csak most érek haza, de hosszúvolt a sor a… - toppantam be a házba, amikor nyögdécselést hallottam.

A hálószobánkból jött… reméltem, hogy nem az, amire gondolok, de amikor benyitottam, annál rosszabb volt a látvány: Kate Jacken ült, Ő pedig az ágyhoz volt bilincselve. Jack észrevett. Az a meglepődött kétségbe esett pillantása, teljesen összetörte a szívem. Az elmémet egyszerre borította el a bánat, a gyengeség, a harag, a gyűlölet, és a pusztítani vágyó akarat. Nem tudtam mit csinálni, de ők csak folytatták, majd hírtelen könnybe lábadt szemekkel, odaordítottam nekik:

-          Dögöljetek meg!! – majd kirohantam a szobából és a konyhába érve megragadtam egy éles hús vágókést.

Kirohantam vele az erdőbe. Pár száz méter után megálltam, majd a kést többször is beleszúrtam a combomba, majd egyenként:

-          Ezt azért, mert szerettelek….. ezt meg azért, mert bíztam benned – már sírtam a fájdalomtól és a keserűségtől. – ezt meg azért, mert hagytam, hogy ezt tedd velem… - zokogtam. – és ezt meg azért, mert magamat hibáztatom…. – erőt merítettem magamon és kikiáltottam. – ezt azért, mert gyenge voltam… és azért mert belőled merítettem erőt, - beleszúrtam még kettőt a combomba, majd még egyet. – mert felnéztem rád, és te voltál a mindenem… te… - már jócskán a harag beszélt belőlem nem a bánat. – te szemét!! – eldobtam a kést és a földre zuhantam.

Zokogtam a dühtől és a fájdalom, amit magamnak okoztam. A lábamból dőlt a vér, már-már alig bírtam egyenesen térdelni, de akkor megláttam valakit: egy öreg házaspárt, akik az ordibálásomra jöttek ide.

-          Jézusom! Hívjuk a mentőket! – szólalt meg az öreg néni.

-          Te hívd a mentőket, én addig megpróbálom elállítani a vérzést. – mondta, és egy övvel megszorította a seb fölött a combomat.

-          Ne csinálja ezt, kérem! – mondtam az öregúrnak lágyan és álmosan.

-          Nyugodj meg, hamarosan jobban leszel. - mondta és a mentők már ott is voltak.

Elállították a vérzést, majd amikor stabil lett az állapotom, betettek a mentő autóba. Már-már kezdtem elveszíteni az eszméletemet. Rám raktak valamilyen légzős cuccot, ami segített lélegezni. Amikor beértünk a kórházba, máris toltak a műtőbe, hogy összevarrják sebeimet. Természetesen a műtét előtt elaltattak. Körülbelül 10 percet alhattam, mármint én ennyinek éreztem.

Mikor felkeltem, egy nagy kórteremben találtam magam, körülöttem sok beteg lány. A mellettem fekvő megszólított:

-          Szia, te miért vagy itt? - kérdezte, én meg meredten néztem rá.

Az arca össze volt varrva a szájától, az állkapcsáig.

-          Elkattant az agyam és szétszurkáltam a combom. – mondtam hidegvérrel - És te? Miért vagy itt?

-          Behúzott nekem a debil osztálytársam, és a padsarka meg szétszedte az arcomat. Hülyén estem sajnos. – mondta, majd mosolyogva megvakarta a varratait.

-          És nem fájt?

-          Nem dehogy is! Túl dühös voltam ahhoz, hogy fájjon. – nevetett. – Miért neked fájt? - lenéztem a lábamra és mikor meg akartam szólalni elsírtam magam.

 Nem bírtam… nem bírtam egy árva szót sem kiköpni a számon, csak sírtam. Levegőt is alig kaptam. Szívem oly hevesen ver mindig, mikor visszaemlékszem arra a látványra.

-          Jaj, kincsem, nem úgy értettem! – nézett rám szomorúan. – Mi történt?

-          A barátom, akiben mindenkinél jobban megbíztam, megcsalt! – zokogtam behunyt szemmel, mire a lány megölelt.

-          Ne csinálj hülyeséget egy pasi miatt! Nem éri meg! – mondta, majd még szorosabban ölelt. – Tudom, hisz’ engem is cserbenhagytak… de aztán minden jóra fordult. – mosolygott.

-          Ki vagy te? - kérdeztem bánatosan.

-          A nevem Audrey.

Remélem tetszett nektek:$ az 5. fejezettel majd jövök, meg persze a többivel is:P

Na sziasztok^^