Jó szórakozást ^^
5. Fejezet
Audrey-val pár nap alatt jó barátnők voltunk.
Majdnem egyformák vagyunk, azzal a kivétellel, hogy õ meg tudja védeni magát és
mondott még valamit, de nem értettem, hogy mit akart mondani ezzel: Rengeteg
pillangó van a világban, de mégis olyan kevesen élnek hosszas életet és ez a
szellem erejétől és a szív akaratától függ.
A hetek alatt a lábam egyre jobban nézett ki.
Már csak hegek voltak a lábamon, de elküldtek gyógytornára, hogy tökéletesen
tudjak járni, mert különben sántítanék vagy egyik pillanatról a másikra
összeesnék. Adtak nekem egy tolókocsit, amivel a kórházban tudok közlekedni.
Egyik nap Audrey kivitt engem a teraszra. Rágyújtott egy cigarettára, majd
felém nyújtotta a dobozát:
-
Kérsz? - kérdezte.
- Nem
dohányzom. – ráztam a fejem.
- És
ki akarod próbálni?
- Hát
nem is tudom…. oké adj egy szálat. – mondtam, majd meggyújtott nekem egyet.
Amikor beleszívtam, rögtön fuldokolni
kezdtem, majd köhögtem párszor és sokkal jobb lett. Újra beleszívtam és most
már inkább jólesett, mint hogy sem fuldokoltam volna. Nyugodtabb lettem.
Audrey elkezdett valamit mesélni, amit egy
ideig érdeklődve hallgattam, de aztán a teraszon messziről megpillantottam egy
srácot. Haja fekete volt, mint az éj, amit ha a nap megvilágított kék fénybe
borult, szeme, mint a méreg, arca oly ártatlan, mint egy újszülötté és teste,
alkata, mint a fiatal juhászé: vékony mégis izmos. Maga volt az angyal, csak
nem voltak szárnyai. Felém fordult, majd meglátván engem egy ezredmásodperc
múlva rám mosolygott. Mindeközben mesélő barátnőm büszkén hátba csapot:
- És
így intéztem el azt a luvnyát. - dagadt a melle. – Na, mit szólsz?
- Gyönyörű!
– mondtam kábultan a fiúra meredve.
Audrey észrevette a fiút:
- Ja,
hogy amíg én meséltem, te itt hapsikat hajkurásztál magadnak? – mondta, majd
egy kicsi lendülettel nyakon vágott.
- Au,
ez fájt! – nyavalyogtam.
Az ismeretlen srác erre csalódottan elment.
Barátnőm egy újabb cigire rágyújtva finoman megszólalt:
- Ha
érdekel, ismerem a srácot. – felkaptam a fejem.
- Tényleg?
- Igen
és tudom, hogy, hogyan tudnád elcsábítani teljesen.
- És
mégis mivel? – kérdeztem ártatlanul.
- Azzal,
ha szétteszed neki a lábaid! – nevetett, amiből rákövetkeztem arra, hogy csak
viccelt.
- Aj,
ne csináld már! Mond már el, hogy mivel! – kislányosan hisztiztem.
- Majd
megtudod, amint kikerültél a kórházból.
Ezután 2 héttel ki is engedtek. Audrey már
kint várt a kapu előtt. Amint kiléptem az ajtón, nem habozva karon fogtuk
egymást, és elmentünk tartani egy csajos napot: csináltattunk nekem
piercingeket, 2 hegyes patkót, egy tüskét középre és a jobb fülemet meg tele
karikákkal. A hajamat hidrogén szőkére kiszívattuk, majd türkizkék, pink, lila,
és sötétkék tincseket festettünk bele, aztán elmentünk egy spéci helyre, ahol
hardcore cuccokat lehet kapni. Ott cseréltem le a ruhatáramat.
Mikor már a nap végén tartottunk az arcom
zsibbadt a szurkálásoktól, a lábam és a kezem meg iszonyatosan fájt. Tiszta
nyűgösek voltunk:
- Aj!
Akarok egy cigit! – kiáltottam.
- Akkor
állj fel, bicegj el a dohányoshoz és vegyél! – ordította.
- Jól
van, na, megyek már. – mondtam meglepetten.
Odamentem a szemközti dohány bódéhoz, majd
megszólaltam:
- Jó
napot!
- Hello!
– lépett ki egy fiatal nő.
- Két
doboz szürke és két doboz fekete bensont kérek szépen.
- Rendben.
– mondta, oda adta a cigarettákat én meg kifizettem és elmentem
- Viszlát!
Odaérve Audrey-hoz kezébe nyomtam a két
fekete bensont.
- Köszi.
– mondta, majd egy puszit nyomott az arcomra.
Teljesen meg voltam lepődve.
-
Figyelj,
mi lenne, ha elmennénk nyugatiba? – kérdezte.
-
Nyugatiba?
-
Igen.
Itt van nem messze. Egy csomó haverom oda jár baromkodni. Még az a srác is,
akit két hete láttál. – mondta, s én felpattanva kiáltottam.
-
Irány
a nyugati!
Rögtön felszálltunk
az ottani villamosra, majd pár megálló után leszálltunk. Lementünk az aluljáróba
és megmondom őszintén én már ott féltem. Nagyon ijesztő volt: tele volt részeg
hajléktalanokkal és fenyegető tekintetű romákkal.
-
Ne
bámészkodj! – parancsolt rám a barátnőm.
Két perc múlva egy
vonatállomáson találtuk magunkat. Audrey kiment az ottani bevásárló központ elé
és már is rengeteg ismerőssel találkoztunk, köztük a kiszemeltemmel is.
-
Hello!
– köszönt.
-
Csá
Alex! – pacsizott vele Audrey. – Mi van veled?
-
Semmi.
Látom elhoztad a barátnőd is. – mondta, majd közelebb jött és megfogta a kezem.
– Az én nevem Alex. Benned kit tisztelhetek?
-
Öm…
Novi vagyok. – mondtam remegő hanggal, mire a srác kezet csókolt nekem és
természetesen erre elpirultam.
Egész este a
nyugatiban lógtunk, és ahogy fogyott a pia úgy fogyott a cigi is. Olyan éjfél
táján már kezdtem elveszíteni a fonalat és utána egy fél órával, teljesen elsötétült
minden. Mintha elaludtam volna. Hirtelen furcsa képek villantak be: egy kép
Boe-ról, ahogy ördögien mosolyog, majd még egy Jack-ről, vérben ázva ordít a
levegőbe, és utána egy, amin Boe és Jack egymás mellett feküdnek holtan és
végül egy szem, melyből könny csordul ki és egy száj, ami mosolyog és a könny a
mosoly vonalába folyik.
Másnap reggel,
mármint délben egy tök idegen házban ébredtem. Egy francia ágyon feküdtem
pucéran, és a kezem egy hatalmas rozsdás lánccal le volt kötözve. Nagyon megijedtem
és féltem, mert nem tudtam mozogni. Folyamatosan azon pörgött az agyam, hogy
meg fognak ölni vagy megerőszakolnak vagy mi lesz? Túl fogom élni egyáltalán?
Segítségért kiáltottam, és ekkor az ajtó kinyilt. Alex lépet be rajta.
-
Alex
mi folyik itt? Mi történt? – Kérdeztem megrémülve.
-
Hát
tegnap este kicsit berúgtunk és hát, én egy ideje nem voltam nővel és te meg,
adtad alám a lovat, szóval kicsit beindultam. – mondta fejét vakargatva.
-
De
mégis, minek láncoltál le? – felháborodtam.
-
Jaj,
Novi… - odalépett az ágyhoz, velem szembe. – Amióta az a rohadt mentő elvitt,
kereslek téged folyamatosan, mint egy elveszett drágaságot és mikor
megláttalak, te ezután a fiú után kajtattal – mutatott magára, majd közelebb
hajolt hozzám. – Aztán megint találkoztunk és úgy gondoltam h nem hagyhatom,
hogy újra elmenekülj. – letépte fejéről a bőrt és Boe arca volt mögötte, mely
ördögien vigyorgott.
A szívem hevesen kalimpált a félelemtől és a
testem remeget a tudattól, hogy most biztosan megöl. Csak a kapkodott levegő vételem
hallatszott.
-
Szóval
– folytatta és a fülemhez hajolt. – Meg vagy!
6. Fejezet
Annyi érzelem gyűlt
össze bennem ezalatt az egy mondtat alatt, hogy nem tudtam mit csinálni csak
sírni. Harag, bánat, csalódottság, félelem, gyávaság, egyedüllét. Ezek mind
egyszerre öntötték el szívemet. Azt hittem, innen már nincs kiút, meg fog ölni,
de hirtelen a lánc a kezeimről leesett. Ránéztem Boera, aki szomorúan nézett
szemeimbe, majd elfordította a fejét.
-
A
szabályok: - kezdte. – elmehetsz akkor, amikor csak akarsz, de – sóhajtott
egyet. – ha gondolod visszajöhetsz. – rám nézett. – Végül is, most már itt
laksz.
-
Mitől
változott meg ilyen hamar a hangulatod? – kérdeztem gyanúsan.
-
Nem
tudom, de egy valamit igen..
Itt nem is tudom mi
történt csak éreztem, hogy azonnal wc-re kell mennem. Elfutottam a toalettre és
amint betoppantam, máris jött belőlem a róka… és csak jött és jött. Amikor
végeztem elrendeztem magam és a wc-t, majd Boe megszólalt:
-
Biztos
a sok pia. – nekidőlt az ajtófélfának.
-
Igen,
biztos. – odaléptem hozzá.
-
Mit
kérsz enni? – kérdezte és a hűtőhöz vette az irányt, majd kinyitotta azt. – Van
vaj, sonka, szalámi, meg egy kis sajt. Majd elmegyek, veszek még kaját. –
mondta, majd letette a felsoroltakat az asztalra egy tányéron.
-
Kenyér
van? – kérdeztem.
-
Ja
igen. – futott a pulthoz. – Szeletelt jó lesz?
-
Igen,
tökéletes. – mondtam és már hozta is kosárban, még egy tányér kíséretében.
Boe-val asztalhoz
ültünk és neki álltunk enni.
Pár óra múlva
megcsörrent a telefonom. Audrey hívott:
-
Szia
csajszi, mit csinálsz?
-
Öm…
semmit. Miért? – kérdeztem bánatosan.
-
Azért,
mert tíz perc múlva Alex-nél leszek. Te még ott vagy?
-
Igen.
– mondtam. – Figyu, lemegyek, és akkor menjünk el valahova okés?
-
Oké,
persze. – mondta vidáman, majd letette.
-
Ki
volt az? – kíváncsiskodott Boe.
-
Semmi
közöd hozzá. – közömbösködtem.
-
Te
velem ne beszélj így! – ordította én meg az ajtó felé mentem. – Mégis hová
mész?! - erősen megragadta a csuklómat.
-
Azt
mondtad bármikor elmehetek – az ajtóra meredtem, majd Boe szemébe néztem, mely
dühtől vérben forrt. – és most élek ezzel a lehetőséggel. – mintha Boe
elszomorodott volna.
Elengedte a kezemet,
én meg kirohantam az ajtón. Boe becsapta utánam az ajtót. Nem volt türelmem a
liftre várni szóval inkább lefutottam a lépcsőn. Kint, a kapu elé leültem és
vártam.
Audrey késett, ezért
elmentem a sarkon lévő kisboltba venni két doboz cigit és egy sört. Miután
kifizettem ezeket a bolt előtt rögtön rá is gyújtottam és felbontottam a sört.
Visszamentem a lépcsőhöz, amin ültem, de meg láttam Audrey-t. Rám nézett és oda
jött hozzám.
-
Mi
van, nekem már nem is adsz? – kérdezte viccelődve.
-
Hát,
ha kérsz… - kezdtem, majd oda nyújtottam neki a sört. – tessék.
Ő elvette és ivott
belőle pár kortyot, utána visszaadta.
-
Amúgy,
tudod már, hogy mit akarsz csinálni? – kérdezte.
-
Nem
csak el akartam jönni. – földre szegeztem tekintettemet.
-
Miért?
Történt valami?
-
Hát,
Alex nem az, akinek ismered. – barátnőm nem értette mire célzok ezzel. –
Meséltem már neked Boe-ról, igaz?
-
A
szellem, aki régen üldözött?
-
Igen.
– Mondtam majd a szemébe néztem. – Most hús-vér alakban elkapott úgy, hogy
magára húzta Alex bőrét – teljesen megdermedt. – és attól tartok, tegnap este
részegen megerőszakolt. – sírni kezdtem.
Újra előtört belőlem a félelem és a fájdalom.
Kezemmel eltakartam arcomat, majd a földre rogytam. Nem akartam, hogy Audrey
így lásson, de ő leguggolt hozzám és magához ölelt.
-
Nem
lesz semmi baj. – mondogatta. – Minden rendbe fog jönni. Segítek, hogy újra
talpra állj. – lágyan megemelte fejemet és a szemembe nézett. – Rendben?
-
Rendben.
– szipogtam, majd Ő meglepetésemre finoman megcsókolt.
A csók után én
meredten bámultam rá.
-
Te
leszbikus vagy? – kérdeztem kikerekedet szemekkel.
-
Ő…
ha nem baj, nem nyilatkozom. – mondta majd nevetett.
Én is nevetésben
törtem ki.
-
Amúgy,
arra gondoltam, hogy elmehetnénk varratni magunkra valamit. – mondta.
-
Oké!
– vágtam rá és rögtön el is indultunk.
A tetováló szalonban
Audrey egy hatalmas tetoválást akart a hátára és ezért az egyik sráccal
elvonultak, hogy megcsinálja neki. Én egy kábé harmincas tetoválóval
beszélgettem miközben varrt.
-
És
hány éves is vagy? – kérdezte.
-
Jövő
hónapban leszek 18. – válaszoltam, majd felsoroltam neki, hogy miket varrjon
rám. – Az eremre egy égett szárnyú pillangót, a szívem fölé azt, hogy
„FREEDOM”(SZABADSÁG) és végül a jobb lapockámra egy démon szárnyat és a bal
lapockámra meg egy angyal szárnyat. – ezeket végig hallgatva a férfi kérdően
felvonta szemöldökét és erről eszembe jutott még valami. – Ja és a tarkómra meg
azt, hogy „Boe” és mellé egy anatómiai szívet.
-
A
barátod? – kérdezte mosolyogva, miközben neki állt a tetoválásnak.
-
Az
ellenségem. – mondtam, mire a férfi felkapta a fejét.
-
Akkor
minek tetoválod magadra a nevét?
-
Hogy
tudja, mennyire fáj.
7. Fejezet
A tetováló nagyon jól
meg csinálta azokat amiket kértem. Kifizettem, megköszöntem, és be akartam
menni Audrey-hoz, de be volt zárva az ajtó.
-
Mért
van bezárva? – kérdeztem a tetoválómtól.
-
Ja,
az? Tom nem szereti, ha megzavarják munka közben.
-
O.
És szerinted mennyi idő mire kész lesz?
-
Hát
mire a vázlatot felrakja nem sok… az attól függ, hogy a barátnőd, hogy bírja a
strapát. –mondta fél mosollyal.
-
Vagyis,
hogy meddig tűri a fájdalmat?
-
Nem,
hanem, hogy meddig bírja Tommal az első menetet. – meg paskolta a fejemet, mint
egy kiskutyának. – Kis naiv. – vigyorgott.
Egy óra múlva
kijöttek a szobából. Barátnőm átnyújtotta Tomnak a tetoválás árát (talán még
többet is):
-
Köszi,
drága. – mondta kacsintva s közben megsimogatta az arcát, majd egy puszit
nyomott rá. – Na, Novi mehetünk. – elköszöntünk a srácoktól és már ott sem
voltunk.
Audrey-val elmentünk
egy parkba, inni egy kicsit. Dumáltunk, cigarettáztunk, aztán elindultunk
hazafelé. Útközben valahogy szóba került Boe.
-
Amúgy,
hogy, hogy elengedett? Leütötted, vagy mi? – kérdezte.
-
Nem.
Amikor felébredtem és kiderült, hogy valójában ki is akkor mondta, hogy
bármikor elmehetek, ha kedvem tartja, de vissza is kéne mennem, mert, hogy én
már ott lakom.
-
De
ott van az a bizonyos „kéne”. Tehát nem kötelező! – mondta. – Gyere át hozzám!
Költözz oda!
-
Nem
is tudom… - válaszoltam a földre meredve. – annyira egyedül van. – mondtam mejd
az égre néztem.
-
Azt
ne mond, hogy beleszerettél!
-
Nem
dehogyis! Csak… - kezdtem, majd Audrey-ra néztem. – megsajnáltam… azt hiszem.
-
Persze
én is ezt mondanám. – forgatta szemeit.
-
De
tényleg… - ordítottam, amikor hirtelen elfogott a hányinger.
Oda futottam egy
bokorhoz és ki dobtam a prémet. Ő csak nézett, majd odajött.
-
Ennyitől
nem szokott hányni az ember. Ez az első?
-
Nem…
Ez ma már a második. – mondtam mire ő szörnyedve rám nézett.
-
Menjünk
a gyógyszertárba!
-
De
én nem…
-
Most!!
– vágott a szavamba majd a kezemnél fogva elfutottunk egybe.
Audrey vett egy
terhességi tesztet majd a kezembe nyomta.
-
Nem
lehetek terhes! Halott a méhem! – Barátnőm ujját a számhoz tapasztotta, majd
nyugodtan megszólalt.
-
Szaladj
haza és nézd meg. – levette rólam az ujját és kimentünk. – Itt egyenesen majd a
vörös háznál jobbra és látni fogod a panelodat.
Elindultam. Mikor már
a kapu előtt álltam zokogni kezdtem. Nem mertem bemenni. Boe biztosan megölne,
ha terhes lennék. Egy húsz perc múlva felcsöngettem. Boe felvette a telefont:
-
Igen?
-
Én
vagyok az Boe. – szipogtam.
-
Nem
adtam kulcsot?
-
Nem.
– elcsuklott a hangom.
-
Gyere
fel. – mondta és beengedett.
Így is tettem. Még ki
sem nyitottam az ajtót, de Boe rögtön egy csókkal köszöntött.
-
Mi
a baj, édesem? – kérdezte kedvesen
Még jobban zokogtam.
Kitörtem magam ölelő karjaiból, majd a fürdőbe rohantam, kezemben a terhességi
teszttel. Percekig azt bámultam. Nem mertem elvégezni a tesztet.
-
Novi
engedj be! – kérte. – Mi volt az az izé a kezedben?
Nem akartam elmondani
neki, hogy lehet, terhes vagyok. Összeszedtem a bátorságom és megcsináltam.
-
Novi,
kérlek! – könyörgött. – Ne akard, hogy mérges legyek. – nem válaszoltam. –
Novi?
Eltelt a 3 perc
várakozási idő. Remegő kezekkel nyúltam a műszer felé, amikor megláttam a
jelzést.
-
Novi!
– betörte az ajtót.
Nem bírtam lélegezni,
nem tudtam se köpni se nyelni, megdermedtem. A hideg futkosott a hátamon.
Könnyes szemekkel néztem Boe-ra aki szintén meg volt dermedve és értetlenül
nézett maga elé.
-
Ez…
- kezdtem. – ez… - majd Boe beletörődve megszólalt:
-
Pozitív…
Remélem tetszett ^^ Jóéjt :D
